Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Al Pacino titkai

2009.09.19

Al Pacino titkai

 

Az Amerikai Filmintézet életműdíjjal jutalmazta Al Pacino amerikai filmszínészt, aki – mint októberben kiderült – sajnos mégsem szerepel a hazánkban készülő Diótörő című musicalben. A magányos farkas életet élő „Keresztapáról” a kritikusok, kollégák, rajongók szuperlatívuszokban beszélnek. Októberben megjelent Életem című interjúkötetét Lawrence Grobel amerikai újságíró huszonhét év randevúi során gyűjtötte egybe. Bár a színész nem éppen az a kitárulkozós fajta, a Marlon Brando-riportkönyv készítőjével mégis hajlandó volt találkozni.

 

 

Alfredo James Pacino színészgenerációjának egyik legjobban képzett képviselője, rejtélyes üzenetű filmjeiben titokzatos, sejtelmes alakokat személyesít meg a legszívesebben. A Vanity Fair amerikai magazin szerint Al legjobb filmjei a hatalom paradox megnyilvánulásairól szólnak, többnyire az alvilághoz vagy az igazságosztókhoz kapcsolódva. Hollywood elismerése dacára Pacino fényűzés nélkül, egyedül éli puritán életét szerény manhattani albérletében kedvenceivel, Shakespearrel, Brechttel és Beethovennel. Hallgatag, érdekes ember benyomását kelti, még az újságíró dörzsöltsége, valamint a majd? harminc éve zajló beszélgetéseik is kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy kiderüljön, valójában milyen szerzet. Ő maga azt állítja: „a munkám mondja el igazán, ki is vagyok. A munkám szinte az életem.”
Szülei olaszok, míg nagyszülei a maffia szülőhazájából, a szicíliai Corleone városából emigráltak. Al Kelet-Harlemben született, és egy igazi olvasztótégelyben, a sokszínű Dél-Bronxban nőtt fel kilencedmagával, nagynénikkel, nagybácsikkal és azok gyerekeivel lakott egy háromszobás lakásban, nyomorúságban. Apja már csecsemőkorában elhagyta őket. Mint a legtöbb gyerek, ő is profi baseballjátékosnak készült. Kilencévesen cigarettázott, tízévesen a dohányt rágta, majd egy évvel később már pipázott. Mivel lépten-nyomon a színészeket utánozta, már tizenkét évesen Marlon Brandónak nézték, ezért a Sonny becenévre hallgató Alt később Színésznek is hívták. Elmondása szerint egy belevaló new york-i Huckleberry Finnhez hasonló életet élt. Anyja és nagyapja, de valójában az „utca” nevelte. Tizenhét évesen kidobták az iskolából. Ivott, digókkal lógott, bajt kevert, a taníttatásra szánt pénz is elfogyott, így dolgoznia kellett. Imádta a munkát: volt kifutófiú, cipőbolti eladó, áruházi ellenőr, újságárus, cipőpucoló, költöztető, küldönc, jegyszedő, kerékpáros futár, zöldségfarmon paradicsomot válogatott, és friss gyümölcsöt törölgetett fényesre.

 

Már tinédzserkorában néhány évig együtt élt egy nővel. Albérletekben lakott, nyomornegyedekben, lepukkant panziókban, volt hajléktalan is, majd mikor rátalált egy falicsapos zugra, az maga volt az éden. A „család” vidékre költözött, így a siheder Al teljesen egyedül maradt a városban. Tizenkilenc volt, amikor Charles Laughton ismert színésztanár azt mondta neki: „Belőled nagy sztár lesz.” A rendőrség rövidesen letartóztatta tiltott fegyverviselés miatt, és a színitanodából is kicsapták. Anyja korai, majd nagyapja hirtelen halála nagyon megviselte. Letette a bojlerszerelői vizsgát, és épületgondnok lett, ami ingyenszállással járt. Huszonhat évesen kapott először pénzes szerepeket. Játszott bankrablót, maffiózót, kubai drogkereskedőt, autóversenyzőt, tangózó, vak alezredest, ördögi ügyvédet, shakespeare-i antihőst. A történelmi fordulópontot a gengsztercsalád epikus története hozta el számára. Michael Corleone enigmatikus figuráját keltette életre a Keresztapa című maffiakultuszfilmben, melynek figuráját az utcán sétálva dolgozta ki. A film meglepő és órási siker volt az Egyesült Államokban. Pacino „szerencsés” genetikája miatt már első blikkre is igazi maffiaarc, s ez Francis Ford Coppolának is szemet szúrt, így a film Pacinónak felhívás volt keringőre. A rendezőnek jó pár kört kellett futnia, hogy meggyőzze a Paramount Pictures befektetőit az eddig két filmszerep tapasztalatával rendelkező Alról. A film Oscar-jelölést hozott az akkor mindössze harmincegy éves Alnak, a legjobb rendezői díjat pedig a harminckét éves Coppolának. Később, többek között olyan filmtörténetileg meghatározó alkotásokban játszott, mint A Keresztapa 2. és 3. része, a Serpico, Kánikulai délután, Dick Tracy, Egy asszony illata vagy a Velencei kalmár. Hét ízben jelölték az akadémiai díjra, és huszonegy évvel az első jelölést követően kapta meg az Oscart az Egy asszony illata vak alezredesének alakításáért. A közvélemény a jutalmat kétséget kizáróan vigaszdíjnak, az eddig nem honorált életmű kései elismerésének tartja.
Pacino a kamera és a színpad között ingázik: film- és színpadi színész szimultán, elmondja, hogy tápláló gyökerei a színházból erednek. Brecht, O?Niell, Mamet és az örök kedvenc Shakespeare érinti meg elsősorban.


A hatvanas évek közepén zenés bohózatokat is írt zenész barátjával, majd raktárakban, pincékben vitte színre a darabot. Tizennégy évesen Csehov Sirálya jelentette számára a zöld lámpát a színipálya felé. Szerepeit a részletekig kidolgozza. Elhatározta, hogy megszeretteti Shakespeare-t az amerikaiakkal, mivel „Shakespeare olyan író, aki a leginkább meg tudja szólítani az emberben azt, ami emberi benne”.
A hírnévre legyint, a hollywoodi pucc számára teher, „csak letöri az ember szárnyait”. Vélekedése szerint, ha nem színész lenne, valószínűleg csomagszállítóként dolgozna egy óriásvállalatnál. Kizárólag szenvedéllyel és nem (csak) pénzért dolgozik. Ha a színészetet állásnak tekintette volna, már régen felmondott volna magának, mondta egy ízben. Kollégái egytől-egyig nagy tisztelettel említik a nevét, munkájában percíz, színésztársaival korrekt, segítőkész, és rendkívüli intelligenciával, pikírt humorral bír. Robert De Niróval sokszor oroztak el szerepeket egymás elől, és sokan egymás riválisává is próbálták tenni őket, mindhiába.
Állítólag magánéletének „falait” nehéz lebontani: soha nem házasodott meg. Apja viszont ötször is. Talán ez a tény vagy valamiféle egoizmus tartja távol az univerzális kérdéstől? Mindig is viaskodott a házasság-gyerek témával, bár ötvenen felül szembesült a realitással: „nagyon sok önző döntésem volt életem folyamán, nárcisztikus elhagyatottságból és depresszióból próbáltam kilábalni. Nem jó egyedül élni, jó lenne, ha valakivel átélhetném az élet dolgait. Volt néhány alkalom, amikor megházasodhattam volna, néha úgy érzem, meg kellett volna tennem, legalább egyszer, de lehet, hogy nem hiszek benne. Úgy érzem, nem állok rá még készen.” „Egy nő legyen jó szakács és jó barát”– summázta a társ esszenciáját. Együtt élt Diane Keaton színésznővel, Beverly D?Angelo pedig ikreket szült neki. Bevallása szerint egész életében félt a nőktől, a leghosszabb kapcsolata öt évig tartott. Ám mióta két anyától három gyermeke megszületett – egy ma tizenkilenc éves lány és két hatéves iker –, a hatvanhét éves Al másként látja a világot. „Három gyerekem van, és több örömöt okoznak nekem, mint akármi más az egész eddigi életemben” – lelkendezik a „Keresztapa”. Szabadidejében „bogaraihoz” menekül: sakkozik, klasszikus zenével, irodalmi művekkel pallérozza elméjét, pénteken nem eszik húst, pókerezik és zenélget.
A Született július 4-én, a Drágán add az életed, az Apokalipszis most és a Csillagok háborúja filmek főszerepeit visszautasító színész mindössze anynyit kér, hogy ha egyszer meghal, azt írják a sírjára: „Épp hogy rendezni kezdte az életét. Tíz vagy tizenöt év múlva akár boldog is lehetett volna. Mekkora haladás!”

 

 

A gengszter-saga

A Keresztapa-trilógiával Coppola megteremtette a maffiafilm műfaját Hollywoodban. Mario Puzo azonos című regényének mottójával, a balzaci „minden nagy vagyon mögött bűn rejtőzik” jeligével jellemzi műveit. A negyvenes években a kábítószer, szerencsejáték, prostitúció virágkorában játszódó fátumeposz a New York-i negyedhez, Little Italyhoz kapcsolódik.

 

A Corleone család „üzleti ügyeinek” intézési folyamatait mutatja be, melynek egyedülállósága elsősorban az, hogy a nézőközönség első körben láthatott naturalista kegyetlenséget, vérbosszút, vendettákat szélesvásznon, valamint a film közel hozta és nyíltan mutatta be az olasz maffia konzervatív tradícióit: a katolikus családi hagyományok követését éppoly természetesnek vette, mint az „üzleti” éredekeltségeiket fenyegetők leggyilkolását és a leszámolást. A Keresztapa totális hatalommal bír, mindenről tud. Az amerikai társadalomból kiábrándult, hagyományaira büszke olasz közösség egyedül rajta keresztül képes érdekei érvényesítésére, amiért cserébe a don megkérdőjelezhetetlen hűséget követel. Tanúi lehetünk az egymással rivalizáló családok között kirobbant harcoknak, az érdekek és a félelem összetartó erejének, a rettegett maffiagépezet működésének.
A Keresztapát leginkább az különbözteti meg a többi hasonló témájú alkotástól, hogy hiányoznak belőle a pólusok és a sztereotípiák. Coppola mozijában nincsenek kimondottan pozitív szereplők. A főszereplőket a film „negatív" hőseitől is csak pusztán az választja el, hogy azok a rivális család tagjai, de módszereik és gondolkodásmódjuk megegyező. Az igazi maffia is érdeklődött a film iránt, és jótanácsokkal látták el a filmkészítőket. Marlon Brando, Al Pacino, Robert Duvall filmjéhez Nino Rota zenéje telitalálatnak bizonyult.
Az első rész, amely mindössze 6 millió dolláros költségvetéssel készült, 245 milliós bevétellel zárta a kasszát. Mindkét rész óriási hatást gyakorolt a valódi bűnszervezetekre, voltak, akik kiléptek vagy átértékelték kapcsolatrendszereiket. A háromrészes film első része tizenegy Oscar-jelölésből hármat, míg a második ugyanennyi jelölésből hatot kasszírozott be.
 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.